Szentírásozás 2024. március

Jn 7, 45-53

„⁴⁵A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« ⁴⁶A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« ⁴⁷Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? ⁴⁸Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? ⁴⁹De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« ⁵⁰Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: ⁵¹»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« ⁵²Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!« ⁵³Azután mindegyikük visszatért saját házába.”

 

A – Azon gondolkodtam, hogy ők nem tudták, hogy Jézus Betlehemben született. Csak Galileát emlegetik.

B – Mert Galileában lakott.

C – De ahogy Nikodémusnak nem volt akadály, hogy utána járjon az igazságnak, úgy senkinek sem kellett volna, hogy akadály legyen.

D – Tulajdonképpen – ahogy ők ismerték - tényszerűen igazuk volt, hiszen jól ismerték az írásokat. Valami azonban hiányzott, ami Nikodémusban megvolt; ugyan félve, reszketve, éjnek idején, de odament, hogy saját szemével, fülével győződjön meg. Mások is megtehették volna, de – azt hiszem – az alázat hiányzott. Nyilván nem fordult meg a fejükben, hogy Betlehemben született, de egy körültekintő vizsgálat kideríthette volna. Ez nekünk is tanulság, hogy mennyire vágyunk valójában az igazságra.

E – Erről az jutott eszembe, hogy a lelkigyakorlaton az atya azt mondta, hogy a rendszerváltozás után az öreg nővérek összeszedték a szekrény aljából a régi rendi ruhákat, beöltöztek és úgy mentek a hivatalokba dolgozni. Azt mondta az atya: „Épültem a sok nővér pontos, szívós és hiteles viselkedésén”. Ez mind a három nagyon fontos, mert ezekből hiány van. Így is lehet élni.

B – Igaz, hogy a főpapok nagyon ismerték az írásokat, mégis átugrottak azokon a próféciákon, ami arra utal, hogy „utunkban van, még a látása is zavar bennünket…”, mert nem akarták felismerni, mivel az érdekeikkel ütközött.

D – Azt nem tudták értelmezni, hogy ki az a „szenvedő szolga”.

F – Mert a Messiás az király!

B – Nekik nagyon is fel kellett volna figyelniük arra, hogy a bölcsek ott jártak a királynál és hogy ezt milyen gyermekgyilkolás követte. Gondolhatták volna, hogy egy gyermek ezt túlélte. A kora is stimmelt.

C – Ez zseniális! Hiszen avval jöttek, hogy a zsidók királyát keresik, aki most született. Most meg az a vád, hogy a zsidók királyának mondja magát. Más kiismerni a Szentírás szövegét és más érteni azt. Ez két külön dolog.

 A tegnapi Evangéliumban volt – ami engem nagyon meglepett – hogy Jézus azt mondja: „»Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök. ²²A körülmetélést Mózes adta nektek – bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól –, és szombaton körülmetélitek az embert. ²³Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba esnék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton? ²⁴Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!«” (Jn 7,21-24) Előtte még azt is mondja, hogy: „Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt”. Akárhogy is nézem, egy körülmetélés nagyobb munka, mint azt mondani, hogy „kelj fel, fogd ágyadat és menj”, az mégsem számított bűnnek. Ráadásul nem is mózesi törvény. Szóval a dolog lényege, hogy annyit hallunk meg a törvényből, amennyi az érdekeinket szolgálja. Ez mai napig így van. Erre mindenkor hajlamos az ember, hogy csak annyit tartson számon, amennyit az érdekei megengednek. Nikodémus az egyetlen ellenpélda. Tanult ember, törvénytisztelő, de igazán keresi az igazságot.

E – Milyen furcsán hangzik a Passióban, mikor Pilátus kérdezi: Mi az igazság? Pilátus nem volt nagyon kíváncsi az igazságra.

C – Szerintem ez nem úgy hangzott el, mint kérdés, hanem inkább, mint egy szkeptikus megjegyzés: ugyan mi az igazság? Ugyan ki tudhatná azt, hogy mi az igazság? Ahány ember, annyi igazság.

B – Minden embernek van saját igazsága.

F – Itt azt mondják, hogy „Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?”. Hitt Nikodémuson kívül Arimatei József is, Gamaliel „úton volt”, de Nikodémus sem mert kiállni, pedig kiállhatott volna.

B – De a többi túlerőben volt.

C – Azért indítványozta, hogy legyen szabályos tárgyalás.

F – Ha te ott lettél volna és Nikodémus lettél volna, akkor azt gondoltad volna, hogy nem szabad kiállni?

C – Hát az 50-es években, egy vérbíróság előtt mennyire ugráltunk volna? Csak úgy csendesen kérdezem. Te felszólaltál volna, hogy „Elvtársak! Ez a Mindszenty ártatlan és itt begyógyszerelték…”

F – Itt nem Mindszentiről van szó, hanem a Messiásról…

C – Ez ugyanaz.

F – Legalább azt mondta volna, hogy „Én úgy gondolom, hogy ő a Messiás”. Lehet, hogy akkor más is megszólalt volna. Én úgy gondolom, hogy engem nagyon bántott volna.

C – Te ennyire bátor vagy?

F – Nem vagyok bátor, csak gondolkodtam rajta. Biztos, hogy nem mertem volna szólni, de biztos, hogy nagyon bántott volna.

B – Akkor is voltak, akik érzékelték, hogy a Főtanácsnak nincs igaza, de hallgattak.

C – A félelem nagy úr.

F – A nép pedig, akik látták és élvezték a csodáit és hittek benne, olyan hiszékenyek voltak, hogy amint bedobták, hogy a Messiásról nem fogják tudni honnan jött, Jézusról meg lehet tudni, rögtön emellé álltak. A nép mindig a nagyobb hangú többség mellé áll.

C – Erről szól Madách ’Az ember tragédiájá’-ban a Görög szín: A népet megmentő hőst egy gyors fordulattal elítélték és halálát kívánták. Ezért „Átkozott, aki emberben bízik” (Jr 17,5) Az emberben így érdemes bízni.

D – Azért Nikodémus sokat mondott. Meg is vádolták, hogy talán ő is galileai.

B – Éppen eleget ahhoz, hogy a Főtanács felfigyeljen rá és megjegyezze, hogy ez megbízhatatlan.

C – Ez is sokat mondó: ⁴⁹De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« Ebben már benne van az ítélet. Ez éppen olyan, mint az a ma létező szemlélet, hogy a Földre elég lenne a jelen népesség 9 %-a, a többi – „az átkozott nép” – az fölösleges, mert mi vagyunk, akik tudják a tutit, nekünk van jogunk az élethez.

E – Mindannyiunkban van ebből az „átkozott népből” és jó lenne, ha arra nevelődnénk, hogy hallgassunk arra, ami bennünk az igazság sugara. A mi hűtlenségeink és árulásaink is úgy kezdődnek, hogy „az nem fontos, amit a bensőmben hallok”.

F – Az „átkozott nép” annyit kimond, hogy »Soha ember így nem beszélt!« Majdnem kimondták, hogy ő a Messiás.

B – Emezek meg féltek a néptől, mert nem merték nyíltan elfogni, pedig az volt a parancs.

 

Őszintén és bátran keressük az igazságot és merjük is megvallani.