Lelkiségünk kifogyhatatlan forrása a szeretet, mert a szeretet az Isten lényege. A szeretet életét éli örökkévalóságában a teljes Szentháromság. Az Atya szeretetből nemzi a Fiút, és a kettőjük közti szeretet kiáradása a Szentlélek. Erre a szeretetre szólít fel minket is, ezt állítja elénk legfőbb parancsként.

Lelkiségünknek három oszlopa van. Első az önismereten alapuló önnevelés. Az ember alapja az ösztönei, az értelme és az akarata. Első feladatunk, hogy megismerjük önmagunkat. Mivel életfeladatunknak tekintjük Jézus követését, ezért az önnevelés arra irányul, hogy Urunkat, Jézus Krisztust magunkra öltsük (vö. Róm. 13.14). Második oszlop az élő kapcsolat a bennünk élő Szentháromság tagjaival. Harmadik az egység Krisztus Titokzatos Testének tagjaival, melyhez az előbbieken át vezet belső fejlődésünk útja.

 

Lelkiségünk sajátos eszköze az életmise gyakorlata, mely révén életünk minden mozzanatában igyekszünk bekapcsolódni a szentmise áldozatba, Megváltónk értünk vállalt áldozatába, hol a keresztünk hordozása, hol a felajánlásban való részvétel, hol a dicsőítés, vagy hálaadás révén.

Célunk az önmegszentelődés és környezetünk megszentelése ott, ahová a Mindenható helyezett minket; a családban, a lakóhelyünkön, a munkatársak között.

Alapító atyánk – páter Palánkay Gausz Tibor – hat kötetes aszketikájának első három kötete (Életerőnk a szeretet, Életfeladatunk Krisztus, Önátadásunk Istennek) adja a Közösség lelkiségét.