Szentírásozás 2023. május

Jn 16, 23-28

 

„S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”

A – Először azt hittem, hogy rosszul olvastam, mert itt az áll: „Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek…” De ez azt jelenti, hogy már olyan közvetlenül odavezet minket, hogy már mindegy melyiküknek szólunk. Jézus pedig ott áll mellettünk, amikor szólunk. Néha a Miatyánkot is úgy szoktam imádkozni, hogy elképzelem ahogy mellettem áll az Úr Jézus és együtt mondjuk.

B – Nekem erről az jut eszembe, hogy: az ÉN NEVEMBEN fogtok kérni és nem csak én fogom kérni az Atyát értetek. Tehát, amikor már elküldi a Szentlelket, akkor már más a helyzet. A Szentlélek megvilágosít, megerősít minket. Számunkra is jelen van a teljes Szentháromság, és – igen – közvetlenebbül és tudatosabban is fordulhatunk az Atyához. A Szentlélek által válik teljessé a kép az Istennel való egységről. Sokáig nem értettem, miért mondja, hogy „Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el nem jön el nektek a Vigasztaló” (Jn 16,7), de már kezdem pedzegetni.

C – Nekem az jutott eszembe, hogy beemelődünk a Szentháromságba. Fekete István egyik visszaemlékező regényében írja le, hogy az apukája és Pista bácsi szekéren mentek valahová, Az apukája észrevette az ő vágyódó tekintetét és beemelte őt maguk közé és őt is elvitték, és ő hogyan tekintett abból a pozícióból kifele a falura. Tehát ez a beemelés történik meg velünk is.

D – Az, hogy eddig Jézus közbenjárásával történt, amit most már közvetlenül is tehetünk, nekem azt mondja, hogy mennyire gyenge a hitünk. Nekünk még ahhoz is közbenjárók kellenek, hogy Jézussal beszéljünk, nem még hogy az Atyával. Nem merészeljük elhinni, hogy valóban meghallgat minket. Mindenkit mozgósítunk, akiről jobban el tudjuk hinni, hogy meghallgat. Jézusig sem jutunk el, pedig Ő azt mondja: Nem kell nálam megálljatok, hanem   menjetek egyenest az Atyához. Mi azonban nem jutunk el Jézusig sem. Az az élményem jut eszembe, amikor először jártam Medugorjeban, akkortájt azt hittem, hogy nekem már van Jézussal kapcsolatom, s amikor Máriához közel keveredtem rá kellett ébrednem, hogy valójában fényévekre vagyok Jézustól. Valóban Mária révén jutottam el Jézushoz. Agyilag tudjuk mit kéne hinnünk, de a hitünk gyenge hozzá.

E – Távoli az Atya. Így érzi az ember, de van ennek egy másik oldala is. Jézus azt tanította, hogy ha a kegyelem állapotában vagyunk, akkor bennünk lakik, tehát az én lelkemben van a Szentháromság. De az Úr Jézus érdemeiért kérhetem az Atyát. Nem mindegy, hogy az Ő érdemeiért, vagy az enyémekért, amik nincsenek is.

F – Én egyszer megszámoltam a búcsú beszédben hányszor mondja újra, meg újra Jézus, hogy kérjetek. Pedig olyan hátulra szoktuk sorolni a kérő imát…

D – Én ezt nem vettem észre…Tanulmányainkban igen, de az életben nem.

F – Az életben nem. Itt mondja, hogy bármit kérhettek. Profán dolgokat is kérhetünk. A múltkor a rádióban mondta valaki, hogy amikor ruhát vesz magának, ő akkor is megkérdezi Jézust, hogy tetszik-e neki. Szokott is megerősítést kapni. A harmadik, amit fölvetettetek –  hogy az Ő nevében kérhetjük az Atyát – avval kapcsolatban arra gondoltam, hogy azokat a kéréseket kéne előre venni, amiket maga Jézus is kérne számunkra. Fontos lehet, hogy valaki meggyógyuljon, vagy hogy valamit megkapjunk, de a legfontosabb, hogy Istenben mindenki egy legyen, vagy hogy a szeretet bennünk legyen.

A – Én úgy képzelem el az állandó együttlétet az Úr Istennel, hogy szólok hozzá, hálát adok, vagy kérek, vagy dicsőítem egész nap, minden esemény kapcsán. Ezzel állandó összeköttetésben vagyok vele. Ebben meg is nyugszom, hogy folyton kapcsolatban maradok vele.

F – Palánkay atya mindig mondta, hogy ez a mi imamódunk. Mindig kapcsolatban lenni Vele.

A – Igen! És nem is mindig szavakkal, olykor csak odaemelem a lelkemet, hiszen nekünk nincs időnk, módunk arra, folytonos verbális imát folytassunk.

B – Köszönöm, hogy mondtad a Páternek azt a mondatát; a mi imamódunk a folytonos kapcsolat tartás.

D – Arról nem is beszélve, hogy az egész szóbeli ima tömeg, amiket mondunk, az mind azért van, hogy rávezessen minket arra, hogy kapcsolatban legyünk az Úrral. Tehát segítség akar    lenni. Mégis, ahelyett, hogy segítség lenne, helyettesítővé válik. Visszájára fordult. Ahogy a kísértő mindent visszájára igyekszik fordítani, úgy ezt is. Olyanná lett a szóbeli ima, hogy kipipálhatjuk; elvégeztem ezt is, meg azt is, az Úr Isten örülhet, hogy ennyit foglalkoztam vele, innentől meg ne szóljon bele az életembe.

B – Ez nagyon fontos, hogy eközben nekem még lelkiismeretfurdalásom is van, amiért nem végeztem el mindazt a szóbeli imát, amit kitűztem magam elé.

D – Csalicsapda.

B – Igen, és kezd is most már gyanús lenni, hogy ez így nincs jól.

G – Nekem az ütötte meg a szememet, hogy Jézus eddig példabeszédekben mondta a dolgokat, vagyis, hogy eddig csak utalgatott mindarra, amivel most nyíltan szembesíti az apostolokat. „…eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.”

D – Ez az amire korábban azt mondta, hogy ez még nehéz nektek. „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek” (Jn 16,12).

C – Erről az jut eszembe, amit Vácz Jenő atya mindig mondott: „A Szentlélek a vigasztaló. Drága jó testvéreim! Mi az a nagy szomorúság, ami rátelepszik a világra? Az, hogy nincs jóban Istennel.”

 

Legyen teljes a bizalmunk a Szentháromság iránt!