Január 27-én kevéssé könnyes búcsút vettünk egy disznótól, mely életét adta azért, hogy közösségünk tagjait összehozza egy találkozásra, testvériségünk megélésére és mélyítésére.

A közösség tagjai közül sokan nem értek rá, de mi, akik ott voltunk nagyon jól éreztük magunkat!

Szeretetteljes légkör, vidámság, derű, jókedv jellemezte együttlétünket.

És a munka végeztével háziasszonyunk és segítői jóvoltából a legfinomabb ételekkel volt terítve az asztal. Mindazzal, ami csak egy disznótoron elképzelhető!

Hálás köszönet mindenért!

                                                                                                                                                                             P.L.