2022.02.11-ére virradó éjjel, kedves testvérünk Török Péter – vagy ahogy mindannyian ismertük, Petúr – visszaadta lelkét a Teremtőnek. Két éve felfedezett daganatos betegségével szembeni küzdelemben alul maradt ugyan, de az üdvösségéért folytatott harcban nem. Mindannyiunknak nagyon hiányzik, de tudjuk, hogy a kapcsolat, nem szűnik meg.

Török Péter 1959-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja kertész, édesanyja tanítónő volt. Az ő útjaik nagyon korán elváltak, így Pétert apja és Közösségünkhöz tartozó nagynénje nevelte, valamint a Közösség azon tagjai, akikkel közeli kapcsolatban álltak.

Péter az általános iskola után Kiskunhalason, Mezőgazdasági Szakon érettségizett. Tanulmányait Gödöllőn folytatta, Növényvédő Szakon. Oklevéllel a kezében beiratkozott a budapesti Teológiára. A lelkivezetést a Jezsuitáktól kapta. 1982-ben egy társával Ausztriába utazott, majd Salzburgban maradt. Onnan 1984-ben Torontóba került át, ahol egyházi szociológusként doktorált. Kanadai állampolgár lett. 1994-ben jött haza. Műfordító vállalkozást kezdett, majd tanársegéd lett a Szociológiai Tanszéken, ahol mester, majd doktori fokozatot szerzett. 1991 és 1993 között a Bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet kutatója volt. 2010-ben és 2017-ben a Magyar Szociológiai Társaság Vallásszociológiai Szakosztályának elnöki tisztét ő töltötte be. 2001-2006 között a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatási igazgatója volt. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem habilitált docense, majd 2017-ben tanszékvezetője, 2019-20-ban intézetvezetője. Még betegsége idején is tanított.

A Közösséggel már korábban is kapcsolatot tartó Petúr 2002-ben kötött házasságának örült az egész Közösség. Mindannyian buzgón imádkoztunk gyermekáldásért. 2 fiuk született, akikre nagyon büszke volt.

2011-ben csatlakozott a Vinculum Caritatis Közösség Családi ágához. 2012-ben tett első ízben önátadást. A Közösség lelkes tagja. Lehetőség szerint részt vett minden közösségi eseményen, és folyamatosan növekedett a közösségi lelkiségben is Emőke vezetésével. 2020 januárjában felfedezett betegsége következtében egyre növekvő fájdalmakat kellett elviselnie, amit nagy türelemmel és Isten iránti bizalommal tűrt.

Ahogy előre haladt a kór, és fizikailag rohamosan gyengült, lelkében úgy erősödött. A Közösség hosszúhetényi csoportja nagy szeretettel látta vendégül a püspökszentlászlói Életrendezés Házában, ahol ismét kézzelfoghatóvá vált számára a közösségi lét. Velük együtt újította meg utolsó alkalommal önátadását a Mindenható Istennek a Vinculum Caritatis Közösség konstitúciója szerint.

A végső időszakban felesége ápolta, otthonában bekövetkezett haláláig. 2022.02.11-ére, Szűz Mária lourdes-i megjelenésének emléknapjára virradó éjjel hívta magához a mi Urunk.

Adjon neki a Mindenható örök békét!

 

---

Drága Petúr!                                                                                     

Kedves, meghalt szeretteimre soha nem tudtam úgy gondolni, hogy már nincsenek. Ezt tapasztalom veled kapcsolatban is. Olyan egyszerűen, természetesen gondolok rád, beszélek hozzád, mintha el se mentél volna. A halál ad valami olyan közelséget, közvetlenséget, ami addig nem volt.

Régen ismerjük egymást, mégis betegséged segített abban, hogy közelebb kerülhessek hozzád. Láttalak betegséged kezdetén, amikor testileg még ugyan erős voltál, de a lelked nehezebben viselte a megpróbáltatásokat. És láttalak, mikor testileg mind jobban sorvadtál, a lelked viszont egyre erősebb lett.

Viselted a sorsodat, hősiesen kapaszkodtál az Istenbe. Hited mindvégig erős maradt.

Az utolsó ittléted emléke még nagyon elevenen él bennnem. Kérdezted, hogy van-e wifi a szobában, mert te 2 napon is online fogsz tanítani. És tényleg. tolószékedben ülve, lelkesen tanítottál. Amint megérkeztél, éppen csak ettél pár falatot, és már kezdődött az óra. Pedig igazán fáradt voltál, kimerített a hosszú utazás.

Egyetlen egy könyvet engedtél, hogy az éjjeliszekrényeden hagyjak ittléted idején, Gyökössy Endre: Az áldott Orvos rendelőjében. Ezt végig elmélkedted, lelkigyakorlatoztál, igazán, mélyen, felkészülve az utolsó nagy erőpróbára.

Sétáltunk, minden nap, amikor csak az idő engedte. Fürkészted a tájat, elbúcsúztál a falutól. Minden részletet megfigyeltél. Gyermeki derű sugárzott az arcodról, valami földön túli szépség. Segítettél a kocsi kerekét lökni a harangtorony emelkedőjén. És sikerült felérni, egészen a kistemplomig jutottunk. A templomtéren megálltunk és imádkoztunk. Szerettelek volna bevinni az arborétumba is, de a zúzottköves úton a tolószék kerekei nem forogtak.

A mennyei születésnapod előtti napon felmentem az arborétumba, és készítettem neked néhány fotót. Szerettem volna, ha Te is láthatod azt a csodát, amit ősszel nem láthattál. Már nem tudtam megosztani veled ezeket a képeket, de hiszem, hogy már látod, sokkal teljesebben, minden apró részletével együtt. Látod, nem csak a beszűrődő fénysugarat a fák között, hanem a teljes Örök Fényességet.

Ima Gyökössy Endre könyvéből:

Kedves Atyánk!

Könyörgünk Hozzád szeretteinkért: Uram, hadd éljük át, amikor gyermekeinkért könyörgünk, hogyha a verebecske is benn van a Te tudatodban, akkor a mi kis verebecskéinkről is tudsz, a mi kis veréb-életünkről is. Ha Te tudsz róluk, rólunk, az elég nekünk. Hadd éljünk ebben a boldog tudatban szüntelen!

Könyörgünk a gyülekezetért, a nagy családért! Ne engedd meg soha, hogy gyökértelenek legyünk, ide-oda lengődők-tengődők. Hadd legyen ez drága otthon, ahova megérkezünk, ahonnan elindulunk, ahol a Te igédet kapjuk, ahol feltöltekezünk Lelkeddel. Ahonnan Veled együtt szembefordulhatunk az életfélelmekkel, sőt a halálfélelemmel is. Mert úgy érezzük, annyi mindennek ki vagyunk szolgáltatva – hadd szolgáltassuk ki magunkat Neked, mi Urunk Jézus Krisztus, életre, halálra, örök életre! – Amen.

Hálát adok szerető Istenünknek, hogy ismerhettünk és barátaid lehettünk!

Találkozunk!

Böbe

Hosszúhetény, 2022.03.08.