Örüljetek és ujjongjatok! Szegváron is…
Egy résztvevő gondolatai
Az idei évben is ellátogatott hozzánk a Vinculum Caritatis Közösség képviseletében Baranyi Zsuzsanna, hogy megossza velünk Ferenc pápa gondolatait az ÖRÖM-ről, az életszentségre szóló meghívásáról. Mindezt könnyen emészthető formában, egyszerű, hétköznapi cselekedetekkel példázva ismertette velünk. Az előadások az időjárás változékonysága ellenére is mindhárom nap 30-35 fő részvételével zajlottak.
Az apostoli buzdítás nagyon fontos alapkérdéseket taglal. A szépen felépített elmélkedés öt fő alappillérre épül:
- Szelídség, türelem;
- Öröm, humorérzék;
- Bátorság, buzgóság;
- Közösség;
- Állandó imádság.
Azt mondhatnánk, hogy mi mindezeket már jól ismerjük, DE mégis – be kell látnunk, hogy pont ezek az alapdolgok azok, amelyek kihatnak mindenre. Amikor pedig elkezdjük kifejteni, mélyebben vizsgálni, rá kell jönnünk, hogy mennyi mindent kell még finomítanunk, változtatnunk, - és igen, - néha ráfelejtünk ezekre a nagyon magától értetődő fontos tézisekre.
Mi egy nagy test vagyunk, mint a közlekedőedényekbe töltött folyadék. A mi felajánlásunk, imánk erőt ad másoknak, tölti az egész keresztény közösséget.
A JÓT - vegyük észre! – lássuk meg! - köszönjük meg!
A „DE JÓ!” élmény kell nekünk!!!
Teréz anya megszívlelendő tanácsa ragadott meg legjobban: MINDENT CSAK EGYMÁS UTÁN! Ebben a rohanó világban, ahol az idő és a sok tennivaló versenyeznek egymással, sokszor egyszerre szeretnénk mindent elintézni, de nem megy. Ez stresszes állapotot idézi elő, bűnök garmadáját vonzza be.
Arra is kaptunk nagyon jó tippeket, hogy hogyan is kapaszkodjunk az ESDEKLÉS HORGONYÁBA, hogyan legyünk VÉDŐK a mai vádló világban. Miként HERVASSZUK EL a hervadásra valót. (Ne vidd tovább a rosszat!)
A nehéz, buta helyzetekben is csak NEVETNI szabad, és ÖRÖME is annak van, aki észreveszi! Adjunk minden nap hálát a sok jóért, amit talán magától értetődőnek, természetesnek veszünk, hogy van. De bizony sokaknak még egy egyszerű hajlék, a mindennapi betevő falat sem adatik meg.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy magamat legyőzzem, tudjak magamnak parancsolni. Többek között ehhez is segítségünkre van az imádság, az öröm, a türelem és a közösség.
Rajtam áll, hogy beállok-e újra meg újra az aratók közé, megteszek-e minden tőlem telhetőt!
Bűnt véteni annyi, mint TUDVA és AKARVA elkövetni azt, ez a megvilágítás sokat segít a bűnbánat szentségének megélésében. Meg kell tanulnunk együtt látni a jót és a rosszat, csak így tudjuk a kettő között meghúzódó határt éles szemmel látni.
Nyitottság eredménye az állandó imádság, ami bizony - saját tapasztalatból mondom, - nem megy olyan könnyen. Nekem eleinte a saját szavakkal elmondott imádság sem volt egyszerű, meg kellett tanulnom az „egyszerű jót” is meglátni, merni megköszönni és kérni. Az is időbe telt, hogy a „konkrét kéréseket” el tudjam engedni és a Jóistenre bízzam, hogy mi szolgálja valóban a javamat. Ezáltal könnyebben megy a pillanatnyi rossz (nehezen elviselhető dolgok) elfogadása, és már bizakodva nézek a jövőbe, hiszem, hogy ez építi a jövőbeni JÓT.
Néhány számomra fontos gondolattal zárnám, amik amilyen egyszerűek, olyan összetettek is egyben és magukért beszélnek.
A hálátlanság megöli a KEGYELMET!
A BÉKE feltétele ---> JOGOK = KÖTELESSÉGEK
Ne csak AVULJ, hanem JAVULJ!
Abból éljünk, amink van!
A csalódás ne gyengítsen!
IMA:
„Istennek legyen hála, hogy egy szerető családot igazgathatok, odaadó közösségben élhetek és újra meg újra esélyt kapok a változásra! Édes Jézus, köszönöm, hogy jó példával jársz előttünk, elérhetővé teszed a hozzád vezető utat, segítesz „ehetővé” válni! Ó, Szentlélek, adj nekünk erőt a hálaadó lelkület megéléshez, az odaadás gyakorlásához, a kérő és közbenjáró imádságokban rejlő bizakodáshoz!”