2016. október 28-tól 30-ig, immáron harmadik alkalommal szerveztük meg hagyományos őszi ifjúsági hétvégénket.

A változatosság kedvéért Magyarhertelend és Balatonfőkajár után idén a Nógrád megyei Karancsságon vertünk tanyát néhány napra. Hosszú szervezkedés és út után kilencfős csapatunk pénteken késő este találkozott a helyi közösségi házban.

A fáradtság ellenére jó hangulatban kezdtünk neki vacsoránk elkészítésének. (Tudniillik, most először csak magunkra számíthattunk elemózsiánk elkészítésében. Pucoltunk répát, szeltünk és kentünk kenyeret, főztünk finomabbnál finomabb fogásokat, mosogattunk. Bármelyik szülő könnybe lábadt szemekkel figyelte volna az ifjúság szorgoskodását.)

No, de vissza a péntek esténkhez. A vacsora közben frissítettük a „kivel-mi-van” és „ki-honnan-csöppent-közénk” adatbázisunkat. Mosogatásra már úgy voltunk együtt, mintha az utolsó, péliföldszentkereszti találkozásunk nem negyed éve lett volna. Ha a jó hangulaton múlik, akkor az egész éjszakát végigbeszélgetjük. Főleg, hogy akkor még nem tudtuk, milyen megpróbáltatások várnak ránk másnap.

Szombati napunk fő programja egy kora délutáni vezetett beszélgetés után egy kirándulás volt. A karancssági kegyhelyhez mentünk, a híres-neves Szentkúthoz. Helyiek elbeszélése és útbaigazításai alapján kerekedtünk fel. Igyekeztünk eszünkbe vésni az útvonalat: melyik bokornál merre kell fordulni. Kerestük az útnak azon kanyarulatát, ahonnan „már egyértelmű”, ahonnan már csak arra kell menni, amerre „szoktunk”. Viszont mivel még életünkben nem jártunk arra, úgy döntöttünk, hogy a környéket is felderítjük… Szóval kicsit eltévedtünk. :-) Viaskodtunk cipőtalpakat átütő tüskékkel, kanyargó utakkal, bokrokkal, lemenő nappal, míg végül rá nem találtunk a kegyhelyre. Itt kitűnő kilátás és díszes kegyhely helyett rá kellett jönnünk, hogy az igazi élmény – búcsú híján – az idevezető út volt. Visszafelé az út már nagyságrendekkel rövidebb volt, hisz addigra már jól ismertük a környéket. Este vacsora után közösen moziztunk, késő éjszakáig a Mr. Nobody című filmet néztük majd beszéltük meg. Esti ima után már éppen eléggé fáradtak voltunk, hogy ne legyen kérdés: alvás következik.

Vasárnap a Karancsságon megrendezett Szentjánosbogár rajzásba kapcsolódtunk be. Igazi „bogaras” misén vehettünk részt, utána vasárnapi paprikás krumplinkat a rajzás többi résztvevőjével együtt a helyi iskolában költöttük el. Finom volt, külön ízlett, hogy utána nem nekünk kell mosogatni. :-) A rajzás következő programja a városjáték volt, ahol az ifihétvége résztvevői és helyi gyerekek által vegyesen alakított csapatok városszerte vicces, trükkös, kreatív feladatokat oldottak meg. Mivel az ifijeink a helyi gyerekeknél idősebbek voltak, kitűnő gyakorlási lehetőség volt ez a péliföldszentkereszti csoportvezetésre.

A városjáték után rengeteg élménnyel feltankolva hazafelé vettük az irányt.

Köszönjük a lehetőséget, hogy egy ilyen nagyszerű hétvégét tölthettünk együtt.

 

Vér Gábor