Vejtey Antal atya, szeretett Tóni atyánk, a Vinculum Caritatis Papi Közösség tagja 91 évesen, 2020. április 19-én, Németországban, az Isteni Irgalmasság ünnepére virradóra elhunyt.

Szeretettel emlékezünk Tóni atyára. Olyan időben lett a Közösség buzgó pap-tagja, amikor a szétszóratás idején a vinculumosok csak „lánckapcsolatban”, azaz ketten-hárman ismerhették egymást. A Közösségből többen emigráltak, melynek révén a „magok szétszórattak”. 1965. júliusában Tóni atya először Ausztriába ment, majd Németországban élt, évtizedeken keresztül plébánosként szolgálta az Egyházat. Igényes papi szolgálatáért, kedves természetéért szerették a hívei. A felnőtteknek rendszeresen zarándoklatokat, a fiataloknak a szünidőben nyári hittantáborokat is szervezett.

   

 

A rendszerváltás után rendszeresen jött Magyarországra. A Vinculum Caritatis Papi Közösség tagjaként havonta utazott a papi találkozókra. Rendszeresen részt vett a lelkigyakorlatokon, s volt, hogy helyet is adott a Papi Közösség lelkigyakorlatának.

Szívén viselte a Vinculum Caritatis Családi Közösség sorsát is. A Közösség céljaira egy ingatlan építésébe kezdett Balatonfőkajáron, amely a Közösség tagjai számára lelki napok, lelkigyakorlatok vagy kikapcsolódás céljából ma pihenőházként rendelkezésre áll.

Baranyi Zsuzsa Tóni atyával kapcsolatos visszaemlékezéséből:

• Jellemző volt Tóni atyára amit az alapító Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya egyik könyvében megfogalmazott: „A papoknak állapotbeli kötelességük híveiket elvezetni a tökéletességnek arra a fokára, amelyre a Szentlélek meghívta őket…” („Verjetek Benne gyökeret” 149. o.). Hálát adok a Gondviselő Atyának, hogy a Közösségbe kerülésemmel   egy időben odarendelt engem Tóni atyához. Jelölt koromban lett a lelkivezetőm és kísért az első években - buzgón, körültekintően és nagyon igényesen.
• Nagy örömmel készültem a segítségével, hogy jelöltből újonc legyek: lelkileg is felkészített, de azt a napot ünneppé, emlékezetessé tette számomra. Akkor Budapesten, az Örökimádás templomban volt káplán. Pünkösd ünnepe volt, beültetett a Szentélyben lévő padba, s nekem prédikált. Többek között elmondta Sík Sándor: „Az acélember” c. versét – ezzel indított útra: 56 éve és a Jó Isten kegyelméből azóta úton vagyok.

„Testvér! mondja az acélpillanat
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom: a mi törvényünk állani,
Mi vagyunk a VEZETÉK várai!
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az ÜZENET!
Az ismeretlen IGÉT hordja vállunk,
Bennünket ide állítottak. Állunk!”

 

 

Én akkor nem tudtam, hogy mi az a lánckapcsolat…, de azt éltük. Eltartott jó sok évig… s ez a kép az acélemberről sokszor megerősített.

• Még egy emlék az indulásról: érettségi után kezdtem Tóni atyához járni, hamar vittem magammal barátnőmet is. Egy kirándulásról 1964. telén írt egy lapot, s abban ezt olvasom: „kérlek mondd meg Vejtey atyának, mert kérte, hogy üzenjem meg veled, hogy a geometriából jól mentem, annyira éreztem, hogy imáival segített.” Ezt a törődést éreztem én is mindig nála.
• Hálát adok az életéért, a sok kegyelemért, amit Tóni atya, mint Krisztus papja sokaknak közvetített. Az Úr adjon neki örök boldogságot.

Mindannyian hálát adunk az életéért. A Jó Isten szolgálatában eltöltött hosszú élet után legyen része az örök boldogságban a Mennyei Atya Országában!