2020. március 15-én, életének 81. évében, Ausztriában elhunyt kedves testvérünk, a Női Ág örökfogadalmas tagja, Kulcsár Hortenze.

Egyike volt Közösségünk azon tagjainak, akik elmúlt évtizedekben az illegalitás kapcsán indult emigrációban és minden körülmények között, mindvégig hűségesek maradtak hivatásukhoz. 

Kulcsár Hortenze 1939. május 10-én született Bukarestben. Június26-án keresztelték meg, ezt a napot mindig megünnepelte. Gyermekkorát és fiatalkorát Pécsett töltötte, itt végezte el az Orvosi Egyetemet. Két fiú testvérével, majd azok családjával mindvégig szeretetteljes volt a kapcsolata. Hite sosem ingott meg. Sokat köszönhetett gyóntatójának és lelkivezetőjének, Dr. Hegyi László teológiai tanárnak.

A Vinculum Caritatis Közösségbe Lugossy Ilona révén került, ám hamarosan jelentős változás állt be az életében. Mindössze 15 nappal első fogadalmát követően távozott Magyarországról. Egyike volt az illegalitás idején emigrációba vonuló közösségi tagoknak. Mindvégig hűséges maradt hivatásához, minden körülmények között. 

 

1966. szeptember 6-án ment ki Ausztriába, és Linzben telepedett le. Szívvel- lélekkel végezte gyermekorvosi munkáját. Mivel ellenezte a magzatelhajtást és ennek hangot is adott, több munkahelyről is elbocsátották. Munkahelyén is igyekezett terjeszteni alapító atyánk, P. Palánkay Gausz Tibor könyveit, hirdette az Evangéliumot. A munkatársai nagyon szerették.

Pár évvel későbbjelentős részt vállalt a Közösség, főként annak ugyancsak emigrációba kényszerült alapítója, P.Palánkay és a Női Ág általános felelősének, Bárány Ilonának és munkájuknak segítésében. Kérésükre Münchenben hitoktatott, mielőtt Linzbe költözött. Támogatta őket Palánkay atya haláláig, ill. Bárány Ilona Magyarországra való visszatelepüléséig, sőt a Közösség tagjait ezután is számos alkalommal látta vendégül linzi otthonában. A rendszerváltozás után lelkesen kapcsolódott az itthon formálódó közösségi élethez. Részt vett a csoporttalálkozókon, lelkigyakorlatokon, több alkalommal volt az általános felelős kísérője a brazil csoport vizitációja során.

 

     

 

A Vinculum Caritatis Közösség életében való részvételén túl, Hortenze aktív részt vállalt a helyi plébániai közösségi életben is. A Linzi Egyházmegye kérésére sok éven át idegenvezetőként csoportoknak mutatta be a város érdekességeit. Évtizedekig segített a magyar szentmiséken. 20 éven keresztül támogatott egy erdélyi görög-katolikus plébánia közösséget. Részt vett az egyházi konferenciákon. Többek között a Világi Intézmények nemzetközi találkozóin is képviselte a Vinculum Caritatis Közösséget és az Osztrák Secular Institutot is. 

 

 

 

1999. szeptember 13-án ismerkedett meg Szabó Ernő atyával a magyar szentmise után. Megismerkedésük nyomán került az atya a Vinculum Caritatis Papi Közösségbe. Hortenze haláláig támogatták egymást a közösségi munkában. 20 éven át az elköszönés mindig így hangzott: „JÉZUS VAGYUNK!” – utalva Páter egyik vezérgondolatára: a Titokzatos Testben együtt vagyunk Jézus. Rendszeresen foglalkoztak a Közösség lelkiségi irodalmával, Palánkay atya Aszketika-misztika kötetei alapján.

 

 

 

Hortenze nagyon szeretett imádkozni. Legfőbb erőforrása mindig is a szentmise áldozatban való részvétel és a szentáldozás volt. Isten jelenlétében élt. Szigorúan megélte hármas fogadalmát. Sosem panaszkodott, még élete végső, szenvedéssel teli szakaszában sem.

Ernő atya kísérte utolsó napjaiban és hallhatta utolsó szavait is:

” JÉZUS VAGYUNK! ”