Dr. Matusovits Emőke 1938. július 29-én született, Szegeden. Iskoláit Szegeden és Ajkán végezte. Pécsen az Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. Hitét fiatalon is bátran megvallotta, ami akkoriban kockázatos volt. Ahogy mesélte, a felvételi bizottság előtt kijelentette, hogy „gyermekorvos akarok lenni, hívő vagyok és templomba járok, akkor is, ha emiatt nem vesznek fel”. Hála Istennek felvették, itt szerzett diplomát.

Mint gyermekorvos

Élete nagy részét Pécsen töltötte.  Rendelője és otthona tele volt gyermekrajzokkal, amelyekkel a gyerekek szeretetük jeléül sűrűn megajándékozták.  Ő volt a „Vizipókos doktornéni”, mert a rendelő falára kitették az akkoriban nagyon népszerű rajzfilmsorozat képeit. A munkatársakkal, kollégákkal egyaránt jó szakmai, sőt baráti kapcsolatban volt. Munkáját szeretettel, nagy szakértelemmel, lelkesedéssel végezte, telve volt   dinamizmussal.  Elismerten jó diagnoszta volt. A kórházban a haldokló gyermekeknek a Jó Istenről is beszélt, és amikor lehetett, a szentáldozáshoz is hozzásegítette őket. Egyszer egy társunk feladott számára egy postai lapot azzal a címzéssel, hogy: „Emőke doktornéni, Pécs”. Széleskörű ismertsége folytán megkapta.

Az Istennek szenteltség hivatása,

annak szépsége már kisiskolás korában megérintette. A szerzetesi iskolában, az őt tanító Cecília nővér példája sokban hozzájárult, hogy Emőke is életét Istennek akarta szentelni. Gimnazista korában egy szegedi házaspár révén megismerkedett a Vinculum Caritatis Közösséggel, ahová hamarosan belépett,

de családi kapcsolatai is mindig fontosak maradtak számára. Emőke is otthon lakva – mint minden világi intézményi tag – folytatta világi életét, miközben bekapcsolódott a Közösség életébe. Rendszeresen eljárt Budapestre a közösségi képzésre. A kommunizmus éveiben óvatosságból csak ketten-hárman ismerték egymást a Közösségben, de folyt a rendszeres tanulás, lelki képzés a vezetőségtől kapott gépelt  anyagokból. Különösen emlékezetes volt számára, amikor a Mecsekben a szabadban végeztek lelkinapokat, lelkigyakorlatokat, kinn a természetben, ahol Isten közelsége szinte fogható volt. 1965-ben tett örök fogadalmat.

 

Mint a Közösség tagja

később a többiekkel ismerős gyerekeknek az ország különböző részein nyári táborokat, un. tanyázást szerveztek, amelyek a mai értelemben hittantáborok voltak, és amelyek komoly és játékos formában pótolták az akkor még nem lehetséges hittanoktatást. Az egyik helyszínen Emőke volt a szervezés lelke, Trabantjával és többek között a vidéki plébániájára befogadó atya megnyerésével.  Emőkét nagyvendégszeretet jellemezte. Bátorság is kellett ahhoz, hogy az óvatosság idején a Közösséget alapító atyát többször fogadja, és amikor már saját lakása lett, a Közösségből többeket, pár napra, vagy egy hétre vendégül látott. Nagy élmény volt ez őnekik. A 90-es években még Pécsen dolgozott, de a szabad hétvégéken ő is részt vett Budapesten, a már súlyos beteg közösség alapító vezetőnk ápolásában.

Emőke a legutóbbi időkig, a Közösséggel évtizedek óta szoros kapcsolatot ápoló Gyulay Endre püspök atya lelki vezetettje volt.

Mint vezető

Az évek folyamán csoportvezető, tanácstag, és 12 évig (1997-2002) a Közösség általános felelőse is volt. Ebben az időszakban lett feladata, hogy a még nagyon fiatal és pár éve elismertetett Közösség életformáját kialakítsa, ebbe az alapítás idejétől annyira eltérő világban. Mindig derűs, jókedvű, lelkes szeretetegyéniségével sok hivatást is vonzott.  Mindig nagyon odaadó és hűséges volt, a feladatban, de a játékban is teljes erőbedobással volt jelen. Nagyon szeretett Hosszúheténybe, Püspökszentlászlóra járni a Közösség családi ágának ottani csoportjához, ahol szeretetteljes támogatását ugyancsak nagy szeretettel és ragaszkodással viszonozták.

 

Záró aktus.

Élete utolsó évtizedében húgával és unokaöccsével Szegeden élt. A Családi ág 2022 évi lelkigyakorlatán, júliusban még lelkesen részt tudott venni. Augusztusban jelentkeztek panaszai, szeptemberben, októberben már online tudott csak részt venni az eseményeken, novemberben már csak rövid ideig, kihangosított telefonon kapcsolódott be, míg végül a gyorsan kifejlődő betegsége már ebben is megakadályozta. Az utolsó napokban jelmondatként hagyta ránk a 63. zsoltár szavait:

„ …kegyelmed fontosabb mint az élet….”

 

Búcsúzás

Életének 85. évében, 2023. január 11-én Szegeden lépett át az Örökkévalóságba.

A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. 2023.01.23-án délben – a Közösség alapítási évfordulóján – volt a temetése. A családon kívül lelki családjának, Közösségünknek sok tagja jelent meg az ország számos pontjáról. A búcsúztató szentmise este, a Dómban volt, ahol annak idején megkeresztelték. A Közösség képviselője is felolvashatta búcsúztató megemlékezésünket és akik nem lehettek ott, hasonló módon búcsúztatták Budapesten, Püspökszentlászlón, Jászjákóhalmán is.

Gyászunkban és Emőke haza érkezése fölötti örömünkben velünk volt Gyulay Endre püspök atya is.

Istenszeretetével, gyermeki derűjével, bátorságával, kedvességével, hűségével, sosem panaszkodó, mindig elégedettségével követendő mintát hagyott ránk. Életét megköszönjük az Úrnak és hisszük, hogy a kapcsolat továbbra is fennmarad, imádkozik értünk a Mennyei Atya házában.

 

NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

Emlékezések

Mi, akik ismertük, tényleg gyermeki bizalmat, derűt tapasztaltuk nála élete végéig. Amikor először találkoztam vele Icu és Ilus jelenlétében, un."vizsgán", olyan szeretettel, örömmel fogadott, biztatóan nézett rám, hogy rögtön otthon éreztem magam, régi ismerősként. S az sem véletlen, hogy ő szoktatott rá az örömök "gyűjtésére", hogy mi is lássuk meg az Úr jóságát! A nehézségeket, imaszándékokat a Szűzanya köpenyébe/kötényébe helyezte és imádsággal kísérve átadta az Úrnak. Bátran felvállalta ezt a " Mennyei Atya tenyerén hordoz" életérzésű, istengyermeki lelkületet. Ezt sugározta mindvégig(!). Utolsó beszélgetésünkkor,

 dec. 24-én sem a maga bajáról beszélt, hanem az én karácsonyi készületemről érdeklődött.

Hála az életéért, az általa is közvetített kegyelmekért és hogy imával kísérhettem e nehéz időszakában, s remélem a boldog Isten-látás pillanataiban is!

                                                                                                            C.Orsi

Emőkét hétfőn elbúcsúztattuk. Lelkileg nehéz, mégis felemelő együttlét volt a temetés, mennyei születésnap, egy tiszta lélek találkozása Teremtőjével.

Hálásak vagyunk barátságáért, jóságos, áldozatos szeretetéért.

Emlékét szívünkben őrizzük, életpéldáját pedig továbbadjuk. Nagyon fog hiányozni.

Isten, áldd meg Őt, és adj Neki örök boldogságot, békességet! Ámen

                                                                                                             P.Böbe