Ülök a feladataim fölött. Lóg a nyelvem. Azon tanakodom, mit is felejtettem el, milyen hátralékaim vannak. Hulla vagyok. Alig aludtam. Túl korán kellett kelnem, pedig alig bírtam éjjel elaludni, annyira kattogott az agyam. Tisztára hulla vagyok. Meg kéne már állni egy kicsit. És most is…! Mindjárt 5 és még nem fejeztem be ezt sem, pedig ezt tegnap akartam…

Azért a megemlékezés jó volt. Alig volt alapanyag, mégis elég jó lett. Talán maga Bárány Icu is megfelelőnek találta. Ha belegondolok…100 éve született! El se hiszem. Persze már én se vagyok fiatal, pontosabban öreg vagyok. Azért mégis meglep, hogy az ő élete már nekem is történelem. Pedig egy darabig közeli síneken futottunk.

Ha arra gondolok, hogy egy huszonéves, fiatal lány képes volt diplomázás előtt otthagyni az egyetemet és olyanba kezdeni, amilyenbe közel s távol még senki előtte…az emancipáció dicsőséges kirobbanása előtt…világban élve, elkötelezni magát az Istennek, családi, rendi oltalom nélkül…(!), sőt diploma nélkül, ami pedig egy lépésre volt…(!)

És ezért a Palánkay atya által felvázolt eszméért képes volt vállalni, hogy nem menekül az összeomló országból, ahogy környezetében annyian, sőt még a szüleitől való teljes elszakadás kockázatát is vállalva, képes volt elrejtőzni a SAS behívó elől…(!)

És képes volt ujjat húzni egy véres diktatórikus rendszerrel, összefogva és irányítva az illegális elkötelezettek csapatát, akik végül már egymást sem ismerhették…(!) És letérdelni a börtöncellában, hogy hálát adjon, amiért nem köztörvényesként, hanem Istenért, politikaiként zárták be…(!)

És képes volt elhagyni azt az országot, amiért 20 évvel korábban a hadbíróságot kockáztatva nem hagyott el, hogy biztosíthassa az annyira szeretett eszme fennmaradását és terjedését az írói álnéven, de mégis magyarul kiadott könyvek révén…(!)

És képes volt 1000 km-eket beutazni, kilincselni Mindszentynél, meg Rómában, hogy a Közössége az áhított elismerésig eljuthasson…(!)

És képes volt a brazil alapítást nem csak biztatni, de meglátogatni is és ott is dolgozni, dolgozni, dolgozni…(!)

És a rendszerváltozás után képes volt újra mindent felszámolni, hazajönni, szembesülni az itt brutálisan megváltozott világgal, összegyűjteni a többnyire már egymást sem ismerő, szinte csak magukban küzdő, vagy már-már önfeladó társakat…(!) Képes volt az ellenséges társadalmi légkörben láthatatlanul diffundált alkotó elemekből látható Közösséget kovácsolni…(!)

És képes volt kimunkálni a hivatalos elismerést az Egyházban sőt az elkötelezettek ősidőktől ismert közösségeinek közösségében is...(!)

Hát ez igazán arcpirító, ha arra gondolok, hogy mik azok a „szörnyű” nehézségek, amik minket/engem akadályoznak, amiktől nincs erő bekapcsolódni…, elolvasni…, időre összehozni…, egyáltalán felállni és elindulni…!!!

 

HÁT EZ IGAZÁN ARCPIRÍTÓ!

VI