Közösségünk alapításának 75. évfordulóját a bodajki búcsújáró helyen ünnepelte meg.

Kedves Olvasók! Vinculumos Testvérek!

Közösségünk alapításának 75. évfordulóját Bodajkon, a búcsújáró helyen ünnepelte meg. A bodajki kegyhely történetéről nem írok, az elolvasható a kegyhely honlapján. Inkább a saját élményeimet írom le.

 

Számomra is egy évforduló volt ez a találkozás, mert 2004-ben vettem részt a vinculumos papok találkozóján először az Üllői úti központban. Röviden magamról annyit, hogy kerestem papi életem frissen tartásához egy lelkiségi papi közösséget és így találtam rá a Vinculum Caritatis Közösségre. Ennek pontosan 20 éve.

Személy szerint örültem, hogy a 75. éves találkozó Bodajkon lesz, mert hallottam róla, hogy teljesen felújították ezt az ezeréves Mária Kegyhelyet az elmúlt években, amelyet még Szent István király is meglátogatott országos gondjai közepette és melyet nagy ünnepélyességgel Dr. Erdő Péter bíboros úr megáldott.

Taksonyból indultunk el Czifra Orsival, a Közösség női ágának tagjával április 19-én, pénteken a déli órákban. Viszonylag zökkenőmentes utazással meg is érkeztünk a kegytemplomhoz, majd onnan a zarándokházhoz, ahol a szállásunk volt. Öröm volt találkozni a Vinculum női tagjaival, közöttük a Brazíliából érkezett két taggal is és a házaspárokkal, akikkel eddig is ismeretségben voltam, és azokkal, akiket most ismertem meg. Az atyákkal is jó volt találkozni, bár velük havonta találkozom Jászfényszarun, Kiss Gábor atyánál.

Délután 16 órakor a templom „Mindenese”, sekrestyése vezetett végig bennünket a kegyhelyen. Először a templom és a kegykép történetét hallottuk nagy részletességgel. A Plébános rövid hangversenyben mutatta meg az orgona hangszín-gazdagságát, majd a múzeumban többek között a régi miseruhákat, kegytárgyakat csodáltuk meg. Megelevenedett általuk a kegyhely többszázéves múltja. Ezután az udvarra mentünk ki és láthattuk a felújítás eredményét. Minden teret igényesen készítettek el, sok száz zarándok befogadására.

18 óra körül gyűltünk össze a zarándokház nagytermében, ahol közösségünk vezetőjének, Vén Ildikónak az elmélkedését hallgattuk meg. Kérdések hangzottak el a témával kapcsolatban, amelyre többen is reagáltak.

A jó hangulatú vacsoránál mindenki hozzájárult a magáéból a közös étkezéshez. Utána pedig a templomban közös szentségimádás volt válaszos énekekkel.

A szentségimádás után többen (atyák, nők, családok és ifik) visszajöttek a közösségi terembe kötetlen beszélgetésre.

Mi atyák, négyen az ötből, egy közös hálóban aludtunk. Kényelmes és jó volt a szállás.

Másnap a reggeli ugyancsak az otthonról hozott elemózsiából állt össze.

10 órakor indultunk fel a keresztútra. Jó meredek lépcső vezetett fel az első stációhoz. A keresztúti állomások között rövid ének ismétlődött. Minden állomás elmélkedését más és más személy, a Közösség vezetői, a csoportok képviselői írták és olvasták fel nekünk. Így értünk fel a Kálvária három keresztjéhez, ahonnan – csak megjegyzem - csodálatos kilátás tárult elénk nemcsak a kegyhelyre, hanem a környező, hegyekre és településekre is.

 

 

Az ünnepélyes hálaadó szentmise a templomban pontban 12 órakor kezdődött. Mi atyák koncelebráltunk, a fő miséző Kiss Gábor atya volt, aki a papi ág jelenlegi vezetője. A végén elénekeltük a "Te Deumot".

A jubileumi találkozó közös ebéddel fejeződött be, melyet megelőzően a Közösség új tagokat fogadott be Baráti Körébe. 82-en vettünk részt ezen az emlékezetes találkozón.

 

Hazafelé Orsival megállapítottuk, hogy egyrészt nagyon tartalmas volt ez a rövid két nap, nem volt zsúfolt, sok programmal tele tűzdelve. Volt idő az elmélyedésre, és volt idő a beszélgetésre, hiszen ritka alkalom amikor a közösség mindhárom ága együtt van.

 Hála a jó Istennek, aki szép időt rendelt, és hála a szervezőknek, akik ilyen precízen előkészítették a találkozót.

Deo Gratias!

                                                                                                                             Láng András atya