Szentírásozás 2023. október
Lk 6, 12-19
„12Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: 14Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, 16Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
17Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, 18akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.”
A – Más evangéliumban mintha úgy lett volna, hogy először választotta ki a tizenkettőt, itt meg pont fordítva van. Már hatalmas tömeg és tanítványok serege követi.
B – Talán mert Lukács nem volt jelen, hanem másoktól gyűjtötte be az információkat.
C – Bennem az a kérdés merül fel, hogy Jézus mennyire bízott az emberekben. Júdást is kiválasztotta, pedig – úgy gondoljuk – tudta, hogy el fogja árulni őt. Mégis az utolsó pillanatig türelmes és irgalmas, ahogy velünk is. Ránk bízza a végleges döntést. Érdekes, hogy Jézus csak az utolsó vacsorán érezteti Júdással, hogy tudja, mire készül.
B – Nem tudom, hogy mondhatom-e, hogy Valtorta Mária látomásában úgy volt, hogy Jézus, amikor kiválasztotta a tanítványokat, egyedül Júdás volt, aki maga ajánlkozott. Ezért Jézus először visszaküldte, hogy gondolkodjon. Jézus végig imádkozott érte és adott neki visszajelzéseket, de csak négyszemközt, hogy ne legyen szakadás a tanítványok közt.
D – Valahol olvastam, hogy Júdásban nem volt bűnbánat.
A – Ez logikus is, mert Jézus úgy említi, mint a kárhozat fiát (v.ö. Jn 17,12). Azt hiszem Júdás más kellett legyen, ha Jézus így fogalmazott.
D – Mennyire más volt Máté, aki ült a pénzasztalnál és vágyódott, de nem mert volna szólni.
C – Jézus módszere az, amit olvasunk is a Szentírásban, hogy a bűnöst először négyszemközt figyelmeztessük.
B – Folyton úton voltak és Jézus elöl ment - így is szokták a képeken ábrázolni – és, ha valakit maga mellé hívott, azzal tudott négyszemközt beszélgetni.
A – Ez olyan, mint a zarándok utakon, mikor az atya hátra megy a buszban és ott megy a gyónás.
D – Az nagyon szemet szúr ebben a részben, hogy mielőtt kiválasztotta a tizenkettőt, ”… az egész éjszakát az Isten imádásában töltötte.” Evvel nekünk is példát ad. Ha még Neki is szüksége volt rá, mennyivel inkább szükségünk van nekünk.
C – És hogy imádásában töltötte. Nem egyvégtében könyörgött, hogy mutasd meg, hanem annyira Rá bízta, hogy csak dicsőítette és imádta Őt. Nem úgy, mint mi, hogy addig mondjuk, míg bele nem fáradunk. Még Rá sem gondolunk, csak mondjuk, mondjuk…
E – Mi minden volt ebben az imádásban? Az Atya és a Fiú…Ebben is már a keresztút kezdődött, mivel az Atya akaratára mondott igent. Elfogadta Júdást is. Ennek így kellett lenni, mert ebben a buggyant emberi történelemben mindig lesz árulás is. Jézus mindent ebben az atyai akaratban megnyugodva csinált.
B – Valtorta szerint Júdás állandóan tartotta a kapcsolatot a farizeusokkal, azért tudták mindig, hogy merre jár.
A – De, ha belegondolsz, hogy hogyan működik pl. egy falusi közösség; minden hír azonnal elterjed ma is és régen, amikor az emberek életét a többi emberrel való kapcsolat töltötte be és nem a tv, meg a számítógép, akkor különösen gyorsan terjedtek szájról szájra is a hírek. Írja is, hogy „…hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak…”. Szóval hírközlés nélkül is mindenfelé tudtak róla. Én besúgás nélkül is el tudom képzelni, hogy a farizeusok tudták, merre jár Jézus. A népben meg mekkora lehetett akkor a hit, hogy azért hosszú utakat megtettek, hogy csak megérinthessék.
B – Mi mindig úgy gondoljuk, hogy Jézus azért imádkozott, hogy nekünk példát adjon, de hogy Neki szüksége volt rá, az is biztos. Erőt kellett merítenie, hiszen valóságos ember volt.
Előbb az ima és aztán a cselekvés!