Szentírásozás 2023. november

Lk 18, 1-8

^„1Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. ²Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. ³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’ ⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, ⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’« ⁶Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? ⁷Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? ⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«”

 

A – Az jutott eszembe, hogy milyen jól mutatkozik itt, hogy Jézus mennyire másként számolja az időt. Szent Pál gondolkodásában is mennyire félreértelmezi Jézus időre vonatkozó szavait, hiszen azt mondja, hogy Jézus eljövetelekor „Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk.” ( 1Tessz 4,16)  A mi számunkra most kezd kibontakozni, ami annyira hihetetlenül hangzott még 50 évvel ezelőtt is, hogy .”… talál-e hitet a földön?” Lehet, hogy még ez sem az a végállapot, amire Jézus utal, hanem majd csak még 1000 esztendő múlva lesz az. Azt mondja „…hamarosan igazságot szolgáltat”, amit nem úgy értelmez, hogy; ma talán nem, de majd holnap.

A másik, ami eszembe jutott, hogy pont egy igazságtalan bíróval vonja párhuzamba a Mennyei Atyát. Számomra ez olyan meglepő, bár, ha úgy értelmezem, hogy még egy ilyen igazságtalan ember is képes a nyaggatásra cselekedni, akkor mit képzelünk, hogy a mindenható és igazságos Isten nem cselekszik a kitartó imára?

B – Én is reggel ezen elmélkedtem, hogy mennyire más a mi mércénk és úgy gondoljuk, hogy mennyire sokat imádkozunk valamiért, miközben arra kellene figyelnünk, hogy nem most, de valamikor. Nyilván teljes igazságszolgáltatás akkor lesz, amikor eljön. Lehet, hogy közben megkaphatom ajándékként valami kérésem teljesülését, de abban kell bíznom, hogy amikor eljön, akkor biztosan minden a helyére kerül.

C – Abban biztosak lehetünk, hogy lesz igazság.

B – Abban biztosak lehetünk, meg abban is, hogy nincs meghallgatatlan ima.

D – Nekem pont a fordítottja jutott eszembe. Én sokakat noszogatok, hogy sokat kell imádkozni, és egyszer valaki megkérdezte: mi az, hogy sokat? Én mennyit szoktam imádkozni? Mi a határ?

E – Lehet-e kilóra mérni?

C – Én is ezen gondolkodtam, hogy „szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.” Aki reggel komolyan Istennel kezdi a napot, az meg tud maradni napközben az Istenre figyelés állapotában. Valami ilyen dolog ez a szüntelen imádkozás, meg az, hogy párbeszédben legyünk az Úrral. Ő mindig kérdéseket tesz fel egy-egy eseményben és várja, hogy válaszoljunk. Tehát, ha megvan ez a párbeszéd és az Isten jelenlétében járás, akkor az szüntelen imádkozásnak minősül. A Páter (Palánkay) mindig mondta, hogy a mi imamódunk nem a sok ima halmozása, hanem az Isten jelenlétében élés.

A – Szerintem az ima értelmezése már vagy ezer éve félrecsúszott. Az ima nem más, mint az Istennel való kapcsolattartás, ami már teljesen átalakult azzá, hogy az ima az X db. szabvány szöveg elmondása. Ez baj.

E – Meg az is baj, hogy ezzel sérült a fogalom. Most már külön magyarázni kell.

F – Vannak olyan emberek, akik tiszteletre méltó módon tudnak sok szóbeli imát mondani, de nem mindenki képes erre. Most, hogy öregszem, nekem nagyon hangsúlyossá vált – a mi lelkiségünknek megfelelően – a bennünk élő Jézussal való találkozás. Mindent Vele és Általa igyekszem tenni. A másik pedig az elmélkedés, amiről azt mondja a Szabályok, hogy megbeszélem az életmisémet, az aznapi terveimet. Este pedig átgondolom, hogy Istennel együtt cselekedtem-e.

B – Az nem mindegy még, hogy milyen lélekkel imádkozom valakiért, barátért vagy ellenségért. Szívből jövő-e az imám. Felajánlható-e, mert, ha közben morgok, akkor rontom az ima hatását. A reggeli felajánló imában szoktam átgondolni, hogy miért ajánlom azt a napot és kérem a segítséget, hogy valóban felajánlható legyen. Az, hogy elfelejtek dolgokat, az nem érdekes, csak az, hogy milyen lelkülettel teszem a dolgomat.

C – Az ellenségemért tudok nem jó szívvel imádkozni? Hiszen, ha már imádkozom érte…

B – Tudok, mert a sátán állandóan kísért, jönnek a rossz gondolatok és győzni kell felette és nagyon észen kell lenni. Nekem nagyon segít egy röpima (Uram Jézus Krisztus könyörülj rajtam!), mert ezzel tudom visszaverni a kísértést, különben a negatív érzés abba is hagyatja velem az imát.

A – Az elmélkedés is tud nagyon csapdás lenni. A temérdek tévtanítás is merő elmélkedésből fakadt. Még afelől sem lehetünk egészen nyugodtak, hogy ha elmélkedtünk, akkor minden rendben van, mert azt is lehet az Isten kirekesztésével csinálni.

E – És lehet közben érintetlenül maradni.

A – Igen. Még akkor is lehet magát Istent teljesen kirekesztenem az elmélkedésből, ha róla elmélkedem. Végül valójában semmi köze nem lesz ahhoz, amit róla kitaláltam elmélkedésem során. Mindenütt ott van a kísértő. Egyetlen kivezető út: Isten jelenlétében élni.

C – Még az is érdekes, hogy mennyire nem téma ma a keresztények körében Jézus végső eljövetele. Vagyis nem úgy, ahogy kéne; ahogy a gyerekek a Karácsonyt várják, vagy ahogy egy ronda szeles nap után várom, hogy a jó meleg otthonomba hazaérjek. Miért nem így gondolkodunk róla? Úgy félünk az eljöveteltől, hogy nem is merünk róla beszélni.

B – Mert nem úgy élünk.

A – Vannak, akik szinte megszállottan csak erről beszélnek. Ez meg a másik véglet.

D – És nem válik a javukra.

A – Szerintem ez is azért van, mert nincs igazi élő kapcsolat az Istennel.

G – Érdekes, hogy aki embertől, Istentől nem fél, mégis egy özvegytől meg megijed. Én is vagyok úgy néha, hogy a nyaggatásért engedek.

A – Erre még sosem gondoltam: úgy tűnik, hogy még a félelemnél is nagyobb indító erő az, hogy terhemre van. Nem bírom elviselni, hogy folyamatosan nyaggatva legyek. Tényleg így van. A Mindenható meg tűri, hogy mi nyaggassuk, sőt még biztat is erre.

 

Tartsunk ki az imádságban! Ha már kérünk, bízzunk is!!!