Szentírásozás 2023. augusztus

Mt 23, 1-12

„Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: »Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják”

 

A – Érdekes, amit arról mond, hogy hogyan változtattak az öltözékükön. Milyen nagy kisértés az, hogy a külsőségek elragadják az embert. Az nem igaz, hogy a külsőségeknek ne lenne jelentősége. Magamon azt tapasztaltam, hogy jelentősége van annak, hogy milyen testhelyzetben imádkozom. Mikor először tudtam kitárni a karomat és felemelni a tekintetemet, éreztem, hogy belül is megnyílok az Ég felé. Máskor éppen akkor tudok jobban figyelni, ha összegömbölyödök és kizárok minden külső hatást. Azonban, hogy a rutin formaságoknál ne akadjon el az ember, hanem mindenkor a lényegre koncentráljunk, nem is olyan egyszerű dolog.

B – Az jutott eszembe, hogy mikor a hittanon tanítottuk az imádságot a középiskolásoknak, azt mondtuk, hogy az ima alapja az önfeledtség és az összeszedettség. De ez nem csak az imára igaz, hanem minden jelenlétre, amin múlik a kapcsolat. Bármelyik sérül a kettő közül, az baj a kapcsolatra nézve.

C – Szerintem korunk legnagyobb problémája a másságnak az elviselése. Pl. a templomban, ha valaki másként reagál, mozdul, az azonnal feltűnik és rögtön rosszallást vált ki, akkor is, ha nem zavarja meg vele a liturgiát.

B – Ehhez egy érdekesség: Egyszer volt egy 28 éves nő, akinek a vőlegénye igen furcsán viselkedett a templomban a szentmise alatt. Ez nagyon téma volt a kedves hívők körében. Most azonban, 30 évvel később tudjuk, hogy ez a bolond ember már 16 éve ápolja a béna feleségét. Nem mindig tudjuk a dolgokat a helyükön kezelni.

D – Az elég súlyos dolog, amit Jézus mond, hogy „…elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat.” Tudjuk, hogy a hatszázvalahány törvényt és szabályt lehetetlen volt megtartani, de ők nem adták meg a segítséget embertársaiknak, hogy hogyan tarthatják meg legalább a legfontosabb szabályokat. Ez a mondat valószínűleg ezt jelentette akkor, de van erre analógia ránk nézve is. Magamon tapasztalom, hogy ilyen határozottan tudtam mondani, hogy erre, vagy arra mi a parancs, de a Jó Isten nem fekete-fehéren lát minket, hanem irgalommal néz minket és tőlünk is ezt várja. Irgalmat vár.

C – Sokszor minket is úgy tanít meg, hogy bele enged egy hasonló helyzetbe, amiben felismerhetem, hogy korábban mást ilyen helyzetben hogyan kritizáltam. A kérdés, hogy én most hogyan oldom meg ezt a hasonló helyzetet. Ezt a jelenséget sokszor tetten értem az életemben.

D – És ha ezt nem jól csináljuk, akkor riasztó lesz a kereszténység vagy a vallásosság. Ez nagy felelősség, mert az igazságot is ki kell mondani és Isten irgalmas szeretetét is közvetíteni kell.

E – Röviden úgy lehet mondani, hogy az elmélet, meg a gyakorlat nem fedi egymást. Igazad van, mert a példaadás nagyon-nagyon sokat jelent. Elég sokszor hallottam már, hogy valaki azt mondta: Minek járjak templomba, mikor XY folyton jár és mégis milyen. Sokkal különb a másik, aki nem jár.

A – Még az jutott eszembe a rettentő sok törvényről meg szabályról – ami nagyon tanulságos – hogy azért született ennyi, hogy bebiztosítsák magukat, nehogy az Isten törvényei ellen tegyenek valamit. Ez persze mutatja, hogy az aggályosság hova vezet. Odavezet, hogy a törvény csapdájába esünk. Ez is olyan, mint ami az üdvözüléssel kapcsolatban hangzik el: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,26) A legnagyobb jószándékkal elkezdik precizírozni az Isten törvényeit, nehogy valamit elrontsanak és mi lett belőle!

F – 613 törvény.

A – 613 törvény, amit teljességgel lehetetlen teljesíteni és ez odavezet – amit a közlekedéssel kapcsolatban is tapasztalunk – minél több a megszorítás, annál türelmetlenebbül, vagy ravaszabbul hágjuk át a szabályokat. Pl. hallottam egy tanításban, hogy a szombati járkálási tilalmat – ami megszabta, hogy maximum milyen messze levő birtokukig mehettek el otthonról – úgy játszották ki, hogy előző nap kiküldték a szolgájukat, hogy ilyen távolságonként, helyezzenek el egy-egy tulajdonukat képező tárgyat (pl. egy kanalat) és így – úgymond – „birtokuktól birtokukig” sokkal hosszabb utat is megtettek, mint amennyi megengedett volt. A gyereknevelésben is tapasztalunk ilyen jelenséget.

 

Minden cselekedetünket az alázat kísérje!